Hogyan kezdődik a fájdalomélmény?
Ahhoz, hogy megértsük, hogyan válik egy érzékszervi bemenet (egy perifériás inger) fájdalomélménnyé, fontos, hogy egy kicsit ismerjük az idegrendszert.
A fájdalmat korábban egyirányú folyamatként értelmezték, amely a sérüléstől az idegrendszeren keresztül az agyig tart. Úgy vélték, hogy a perifériás inger, más néven nociceptív bemenet (például egy égési sérülés a bőrön) információként jut el a perifériás idegrendszerből az agyba. Úgy vélték, hogy a fájdalom megtapasztalása az agyban közvetlen 1:1 arányban történik, ami azt jelenti, hogy a fájdalom megtapasztalása és intenzitása egyenesen arányos az égés súlyosságával és mértékével. A fájdalomnak ez a felfogása a dualizmusból eredt, ahol a testet és az elmét teljesen különálló jelenségeknek tekintették, amelyek nem befolyásolhatják egymást.
Ma már azonban tudjuk, hogy a fájdalom megélése ennél sokkal bonyolultabb. A fájdalomélmény nem úgy jön létre, hogy az agy csak úgy "vakon" 1:1 arányban értelmezi a perifériás idegrendszerből érkező nociceptív inputot. Ehelyett a fájdalomélmény egy visszacsatolási hurokban zajlik a nociceptív bemenetből az idegrendszeren keresztül az agyba és vissza, egy állandó és összetett interaktív folyamat során. Egy olyan folyamat, amelyben az agy különböző területeihez kapcsolódó pszichológiai tényezők is befolyásolják a fájdalom megélését.
A következőkben megpróbáljuk leegyszerűsítve elmagyarázni, hogy egy egészséges és jól működő fájdalomrendszerben a nociceptív bemenet hogyan végződhet fájdalomélményként.
Fájdalomérzékelés és fájdalom moduláció
Amint a fenti képen látható, a fájdalomérzet, más néven a fájdalomérzékelés a perifériás idegrendszerből a gerincoszlopon keresztül az agy különböző területeire jutó nociceptív bemenettel kezdődik. Ezeken a területeken aztán különböző változásokon megy keresztül, amit fájdalommodulációnak is neveznek.
Ezek a változások automatikus reflexek formájában történnek, de különböző pszichológiai tényezők is kiválthatják őket, beleértve a gondolatokat, érzelmeket, múltbeli tapasztalatokat vagy elvárásokat.
A pszichológiai tényezők minőségétől függően (attól függően, hogy negatívabbak (pl. depresszió, szorongás vagy katasztrofizálás) vagy pozitívabbak (öröm, kíváncsiság és pozitív várakozások)), a pszichológiai tényezők növelhetik vagy gátolhatják a fájdalomérzetet, ami azt jelenti, hogy a fájdalomélmény erőssége vagy fokozódik, vagy csökken.
A pszichológiai kezelésekről is azt feltételezik, hogy képesek megváltoztatni a fájdalom megélését, mégpedig a pszichológiai tényezők minőségének megváltoztatásával (pl. a stressz, a depresszió, a szorongás és a katasztrofizáció csökkentésével, valamint az örömérzet és a pozitív elvárások optimalizálásával).
Ez az egyik oka annak, hogy az elkövetkező hetekben több ilyen témával (stressz, szorongás, depresszió stb.) is foglalkozni fogunk, részben azért, mert ezek befolyásolják a fájdalom megélését, de azért is, mert a stressz, a szorongás, az aggodalom, a depresszió és a szomorúság maguk is gyakori mellékhatásai a fájdalmas endometriózisnak.
