A stressz és a testrendszerek
A fájdalom fiziológiailag stresszes állapotokat teremt a szervezetben. Mindenekelőtt az idegrendszerben, és idővel a fájdalomra adott hormonális válaszban. Emellett a legtöbb ember viszonylag gyorsan megtapasztalja a szervezet stresszre és fájdalomra adott izomreakcióját. Ez azért van, mert automatikusan megfeszülnek az izmok, mivel együtt dolgoznak, hogy felkészüljenek az állapotból való cselekvésre (harcolj vagy menekülj), amikor fájdalmat és stresszt tapasztalsz.
Ha azonban a fájdalom krónikus, és ezért a túlélés biztosítása szempontjából is értelmetlen, akkor nem lehetséges a fájdalom ellen harcolni vagy elmenekülni előle. Itt szükségessé válik egy teljesen más stratégia megtanulása a fájdalom és a stressz kezelésére, mint a szervezet természetes reakciója.
Ezt a stratégiát, amely a tudatosságon és az elfogadáson alapul, már megismerhetted - eddig a testszkennelésen és egy sor jógagyakorlaton keresztül, amelyek nyugalmat és fájdalomcsillapítást hívnak elő. Ezen a héten kibővítjük a gyakorlatokat, hogy még inkább bevonjuk a légzést, és megtanítjuk, hogyan használhatod a légzést az idegrendszer megnyugtatására a légzésre összpontosító mindfulness-gyakorlatokon keresztül.
A stressz olyan állapot, amely az egész testrendszerre hatással van, és ezért a stressz a test minden egymással összefüggő rendszerében tükröződik.
Idegrendszer
Az idegrendszer szorosan kapcsolódik az egész rendkívül összetett endokrinológiai (hormonális) rendszerhez. Ezért amikor az idegrendszer stressz hatására aktiválódik, az a szervezet hormonális egyensúlyára is hatással van.
Csontváz
Volt vagy van csontérzékenységed, merevséged vagy sérülésed? A csontok, különösen az ízületek fájdalma és merevsége gyakran annak a jele, hogy egészségi állapotod nem optimális.
Izmok
A lappangó izomfeszültség gyakran a következménye annak, ha anélkül erőltetjük meg magunkat, hogy szüneteket tartanánk. Vagy ha bizonyos ülőhelyzetekben "megdermedünk". A fülek alá felhúzott vállak nyaki és felső háti feszültséget okoznak, ami megnyilvánulhat a hát alsó részén, a fenékben és a végbélnyílásban, amelyeket folyamatosan feszülten tarthatunk. A 'fenék összeszorítása' kifejezés a konkrét kifejezése az önmagunkba való belenyomódásnak, összehúzódásnak. Ez átterjedhet a mellkas, a rekeszizom és a has állandó feszülésére, vagy a hát alsó részén fennálló tartós feszültségre is, ahol az izmok feleslegesen (túl)dolgoznak.
Légzés
A tartós izomfeszülés eredménye lehet, hogy nincs elég hely a légzéshez. Nemcsak az izomfeszültség vezethet tökéletlen légzőrendszerhez, hanem a különböző érzelmi állapotok és gondolatok is "megtelepedhetnek" a légzőrendszerben, és sekélyes, egyenetlen légzéshez vezethetnek.
Szív és vérkeringés
Merev csontok, feszült izmok és visszafogott légzés. Ezek bármelyike vagy mindegyike hatással van a keringési rendszerre. A szív és a mellkas az a hely, ahol gyakran először érezzük az érzelmeinket. Így bár szinte csodának tűnik, hogy a szív újra és újra, kitartóan és szünet nélkül dobog egész életünkben, a szív rendkívül érzékeny a stresszre.
Egyelőre csak ez a (banális, mégis fontos) emlékeztető:
Ti egy finoman összekapcsolt rendszer vagytok. A tested a templomod. Arra hivatott, hogy hosszú éveken át fennmaradjon.
Ha visszatérő fájdalmat tapasztal, akkor az olyan mindennapi dolgok, mint a jó és mély alvás, a tanulás, a koncentrált és koncentrált olvasás, a munkába járás, a társasági élet, a testmozgás stb. fokozatosan egyre nehezebbé válnak. Valami, ami egyszerűen "van", mint például az elalvás, most lehetetlen és erőforrás-igényes projektté válik, amely újra és újra kudarcot vallhat.
A fizikai és mentális erőforrások kimerülnek - és fokozatosan stressz keletkezik a pszichológiai és szociális kihívások miatt, amelyek abból adódnak, hogy nem tudnak "normálisak" lenni. A normális dolgok, amelyek korábban az ember életének részét képezték, most kezelhetetlen projektekké válnak.
A stressz ezért gyakran válik "kapuvá" a negatívabb érzelmek felé. Mivel a stressz a "veszélyhez" és a cselekvéshez vagy reagáláshoz kapcsolódik, szorongást okozhat, ami félelemhez vezethet, ha valaki nem tud megfelelően cselekedni.
Hosszú ideig tartó túlpörgés után, amikor a stressz szintje túl magas, kimerültség és talán elhagyatottság jelentkezik, és az az érzés, hogy nincs kiút. Ez szomorúság, kimerültség és stressz okozta depresszió kialakulásához vezethet.
Az a folyamat, amelynek során a krónikus fájdalomban szenvedő elkezdi felismerni például a krónikus fájdalom okozta életlehetőségek elvesztését, gyászreakciót és gyászfolyamatot indíthat el, amely váltakozik a "tiszta gyász", majd a depressziós állapotok között, amelyek jönnek-mennek.
Alkalmanként van erő a cselekvéshez, hogy legalább megpróbálj valamit, de ha a próbálkozásnak nincs pozitív hatása, akkor stresszt és talán szorongást tapasztalsz, és azt az érzést, hogy nincs kiút a "fájdalom körforgásából". Ez viszont depresszióhoz és esetleg gyászhoz vezethet. Ha az endometriózis az alapbetegség, fennáll a stressz és a kimerültség váltakozásának veszélye, ahol a kimerültséget a depressziósabb érzések dominálhatják. Az érzelmileg megterhelő állapotok tehát a fájdalom okozta fizikai, mentális és szociális kihívások "természetes" következményeinek tekinthetők.
