A saját magaddal kötött megállapodások megszegése
Irreális elvárás, hogy mindig az értékeink szerint éljünk, és mindig elérjük, amit elhatároztunk. Az a reális, ha azt várjuk, hogy idővel egyre jobbak leszünk. Jobban követjük az értékalapú irányt, gyorsabban kapjuk el magunkat, ha letérünk az útról, és jobban vissza tudunk térni a helyes útra.
Néha előfordul, hogy megszegjük a magunkkal szemben vállalt kötelezettségeket vagy megállapodásokat. Itt gyakran két különböző mintát látunk lejátszódni:
- Mintázat: Elkötelezettséget vállalni - kötelezettséget megszegni - feladni.
- Mintázat: Elkötelezettség vállalása - kötelezettségszegés - sebek nyalogatása - újból felállni - tanulni a tapasztalatból - visszatérni a helyes útra - új kötelezettséget vállalni.
Az első minta ahhoz vezet, hogy megrekedünk és nem haladunk előre, míg a második minta folyamatos fejlődéshez vezet az értékalapú céljaink felé.
Ami segít nekünk, amikor időnként elveszítjük az irányt, az az, hogy kedvesek és elfogadóak vagyunk önmagunkkal szemben, ahelyett, hogy ítélkeznénk vagy elítélnénk magunkat (ha ez segítene, a legtöbbünk valószínűleg már szakértő lenne). El kell tehát fogadnunk a fájdalmas gondolatokat és érzéseket, és újra kapcsolódnunk kell az értékeinkhez, hogy a helyes irányba haladhassunk tovább.
