A gondolatok és érzelmek békén hagyása...
De! Miért kellene megtanulnom elengedni a gondolatokat és az érzelmeket, amikor csak meg akarok szabadulni tőlük?
Nem számít, mennyire akarjuk, vagy mennyire próbáljuk irányítani, nem tudjuk irányítani, hogy milyen testi érzéseket, gondolatokat vagy érzelmeket küld nekünk az agyunk és az idegrendszerünk. Más szóval, nem tudjuk irányítani a gondolataink tartalmát, vagy azt, hogy mikor és milyen gyakran jelennek meg, ahogyan azt sem tudjuk irányítani, hogy milyen érzelmeket érzünk most éppen, vagy milyen fizikai érzéseket érzünk a testünkben.
Gyakran használjuk a mobiltelefont ennek metaforájaként. Megkérdezhetjük magunktól: Ha csörög a telefon, akkor lehet-e ellenőrizni, hogy ki hív? - Nem, nem lehet. Viszont megválaszthatjuk, hogy felvesszük-e a telefont - vagyis, hogy "belépünk-e" a gondolatba vagy érzésbe, vagy hagyjuk, hogy a telefon "csörögjön", vagy békén hagyjuk a gondolatot vagy érzést.
Amikor "hagyjuk csörögni a telefont" ahelyett, hogy felvennénk, gyakran az történik, hogy a vonal másik végén lévők, akik megpróbálják felhívni a figyelmünket, hogy kapcsolatba lépjenek velünk, végül feladják, és nem hívnak többet. Ugyanez történhet a gondolatokkal és az érzelmekkel is.
Amikor a gondolatokat békén hagyjuk, azaz nem megyünk a gondolatokkal - elgondolkodunk rajtuk és továbblépünk -, azt üzenjük az agynak, hogy nem fontosak, és nincs szükség arra, hogy újra elküldjük ezeket a gondolatokat. Ha viszont együtt haladunk a gondolatokkal, és belemegyünk a gondolatba vagy az érzelembe, akkor azt mondjuk az agynak, hogy fontos, hogy foglalkozzunk velük, és akkor az agy továbbra is ugyanazokat a gondolatokat és érzéseket küldi nekünk.
VIDEO: Az ablak metafora (sajnos, ez a videó még nem került rögzítésre)
Gondolatmenet
A tudósok úgy vélik, hogy naponta 30 000-70 000 gondolatot gondolunk. Ezeknek a gondolatoknak a többsége azonban el sem jut az elménkbe, mielőtt eltűnne, és e gondolatok nagy része "ismétlődő gondolat", azaz olyan gondolat, amelyet már sokszor átéltünk.
Megpróbálhatod elképzelni, hogy a fejed olyan, mint a "gondolatvonatok" vasútállomása. Néhány vonat csak úgy áthalad, és alig van időd észrevenni, hogy mi jön, mielőtt elmennének. Más vonatok hurkot tesznek és újra és újra elhaladnak, míg megint más vonatok megállnak az állomáson, és lehetővé teszik, hogy felszállj és megvizsgáld, mit szállít a vonat.
Ez az a hely, ahol belépsz a gondolatba (vagy érzésbe). Végigsétálhatsz a vonaton, és megvizsgálhatod az összes ülést, és dönthetsz úgy, hogy hagyod magad átvezetni a következő vasúti kocsiba, és a következő vasúti kocsiba, és a következő vasúti kocsiba, és a következő vasúti kocsiba, és így tovább. Ez egy metaforává válik arra, hogyan tévedsz el a gondolataidban, ahol az egyik aggodalom a következő aggodalomhoz vezethet.
És mit teszel, ha nem tudod megállítani az aggódást?
Az egész arról szól, hogy elhagyjuk a vonatot és visszatérjünk az állomásra. Vagy még jobb, ha megtanítod magad arra, hogy egyáltalán ne szállj fel a vonatra, hanem hagyd békén. Addig maradhat az állomáson, ameddig csak akar, de ha békén hagyjuk, végül magától továbbindul - ANÉLKÜL, hogy mi a vonaton lennénk! Gyakorlatilag ez olyan egyszerű, mintha nem hagynánk, hogy a gondolat vagy az érzés kapcsolatba lépjen vagy megragadja a figyelmünket, hanem máshová irányítanánk a figyelmünket. És máris jó úton jársz, hogy ezt gyakorold.
