Autopilóta és automatikus gondolatok
A mindennapi életben gyakran élünk anélkül, hogy érzékelnénk, azaz valóban látnánk, hallanánk, szagolnánk, ízlelnénk és megérintenénk, ami körülöttünk történik. Autopilóta üzemmódban működünk, ahol a testünk egy dolgot csinál, míg az elménk valami egészen mással van elfoglalva.
Lehet, hogy megpróbáltál leülni egy igazán finom kávéval, amit már alig vártál, hogy élvezhess (ez lehet egy darab csokoládé vagy egy zacskó édesség is 😉 ), de hirtelen rájössz, hogy a csésze üres, anélkül, hogy valóban megkóstoltad volna a kávét és igazán élvezted volna. Vagy talán hazafelé tartasz a munkából ugyanazon az úton, mint máskor, és amikor behajtasz a kocsifelhajtóra, arra gondolsz, hogy "Hogy kerültem ide?". Vagy talán eszedbe jut, hogy valójában úgy tervezted, hogy hazafelé menet beugrassz egy barátodhoz.
A robotpilóta, vagyis a "rutinszerű vezetés" nagyon kényelmes lehet a külvilág bizonyos területein, mivel hatékonyan segíthet bennünket a cselekvésben, a problémák megoldásában és bizonyos célok elérésében. Máskor azonban problémás lehet. Ez különösen igaz a belső világunkkal kapcsolatban, ahol a negatív gondolatok és negatív érzelmek megrekedhetnek a robotpilótán, mert úgy gondolkodunk, ahogy általában gondolkodunk, anélkül, hogy észrevennénk. Ez a rossz hangulat és a depresszió lefelé tartó spiráljához vezethet.
Ha ezután elkezdjük értékelni és megítélni, hogyan érezzük magunkat, és rájövünk, hogy a dolgok nem úgy mennek, ahogyan azt a boldogság szempontjából terveztük, vagy hogy nem úgy érezzük magunkat, ahogyan szeretnénk, akkor még problémásabbá válik a helyzet. Ez gyakran automatikusan történik, és megerősítheti ugyanazokat a negatív gondolatmintákat, aggodalmakat, töprengéseket és spekulációkat.
