Aggodalmak
Emberként képesek vagyunk visszafelé gondolkodni és a múltra vonatkozó gondolatokkal foglalkozni, például amikor befejezetlen feladatokat próbálunk elvégezni. Képesek vagyunk arra is, hogy előre gondolkodjunk az időben, és tervezzünk vagy törekedjünk jövőbeli célok elérésére.
Az időben előre és hátrafelé gondolkodás képességét arra használhatjuk, hogy tanuljunk a múltból és a korábbi tapasztalatokból, ha tudatosan használjuk. Ha viszont elménket kritikátlanul és öntudatlanul a múltra és a jövőre vonatkozó aggódó és spekulatív gondolatok foglalkoztatják, akkor ez depresszióssá, dühössé, szorongóvá, stresszessé vagy kimerültté tehet bennünket.
Mindannyian aggódunk a mindennapi dolgok miatt. Ez teljesen normális, és a legtöbb ember számára ez nem okoz problémát. Amikor azonban az aggodalom és a spekuláció eluralkodik rajtunk, nehezünkre esik jelen lenni és jelen maradni, ami azt eredményezheti, hogy korlátozhatja a hétköznapi feladatok elvégzésében vagy a munkánk elvégzésében való képességünket.
Az aggodalmak vonatkozhatnak valamilyen konkrét dologra, például arra, hogy a méhem és a petefészkeim eltávolítását célzó műtét mellett döntsek-e. Ebben az esetben felsorolhatom az előnyöket és hátrányokat, hogy végül döntsek és cselekedjek. Ez azt jelenti, hogy olyan aggodalomról van szó, ahol lehetséges valamit tenni, ami után az aggodalom gyakran ismét megszűnik.
De sok aggodalom homályos. Ezek lehetnek a jövővel kapcsolatos aggodalmak, például, hogy mi lesz velem? Képes leszek-e továbbra is megtartani a munkámat? Lesznek-e gyermekeim? Ezek olyan aggodalmak, amelyek nem kapcsolódnak konkrét jelenlegi problémákhoz. Az agyunk egy problémát képzel el, de nem egy valós, itt és most megoldható problémát, vagyis nem olyan aggodalmat, ahol lehet valamit tenni, cselekedni. És mivel a test ugyanúgy reagál az elképzelt problémákra és fenyegetésekre, mint a valós problémákra és fenyegetésekre, ebben a helyzetben az egész stresszrendszer, a szorongás és a depresszió aktiválódhat.
Az aggodalmak kezelése
Ezekben az esetekben fontos megvizsgálni, hogy mihez kezdjünk az aggodalmainkkal. Az agyat úgy tervezték, hogy folyamatosan megoldásokat és válaszokat keressen - még akkor is, ha nem találunk válaszokat. Ez azt jelenti, hogy az aggodalmak, a találgatások és a töprengések egyre csak nőnek és nőnek, és állandó gondolatáradattá válnak.
Gyakran a végén nem az eredeti gondolat vagy probléma (Hogyan fog ez működni nekem? Képes leszek-e továbbra is megtartani a munkámat? Lesznek-e gyerekeim?), ami az igazi probléma, ami csökkenti az életminőséget. Ehelyett az aggodalmaskodás mennyisége és az aggodalmaskodással és rágódással töltött idő az, ami a legnagyobb problémává vált.
Néha olyan nőkkel beszélgetünk, akik napi 8, 10 vagy akár 12 órát töltenek azzal, hogy spekulálnak és aggódnak egy gondolat/probléma miatt, anélkül, hogy közelebb kerülnének a megoldáshoz. Most már inkább a spekulációra, töprengésre és a megoldások és válaszok keresésére elvesztegetett idő az igazi probléma, és az ok, ami miatt nem tudsz többé jelen lenni és végezni a munkádat.
Ahelyett, hogy megpróbáljuk megjósolni a jövőt, és megpróbálunk választ adni arra a kérdésre, hogyan fognak alakulni a dolgok, elkezdjük edzeni a figyelmünket, hogy képesek legyünk a belső eseményekről (gondolatok, érzések és testérzetek) a külső eseményekre (amit látunk, hallunk magunk körül stb.) irányítani a figyelmünket. Dolgozni fogunk azon a képességen is, hogy gondolatainkat és érzéseinket egy magasabb perspektívából - egy meta-perspektívából - szemléljük, ahol a gondolatainkat és érzéseinket úgy tekintjük, mint valamit, amink van, nem mint valamit, ami vagyunk, és mint valamit, ami jön és megy, és ami folyamatosan változik. Ezért ezen a héten négy rövid, a gondolatok és érzelmek kezelésére összpontosító mindfulness-gyakorlatot mutatunk be, amelyek közül választhatsz
