Harag
A harag, akárcsak a szomorúság, gyakori érzelem a krónikus fájdalommal kapcsolatban. Akut fájdalom esetén a harag gyakran a fájdalomra adott nyilvánvaló reakció része, de a krónikus fájdalomban szenvedő betegeknél a harag sokféle formát ölthet. Kifejeződhet heves frusztrációként a sok korlátozással járó élet miatt, vagy ingerültségként, amikor az ember indulatossá válik és kirohan.
A legtöbb ember úgy találja, hogy a düh olyan érzelem, amelynek kifejezése társadalmilag nem elfogadható, ezért sokan megpróbálják elrejteni. Ez azonban gyakran savas érzéseket eredményez, amelyek kijönnek, és hatással vannak a hozzánk legközelebb álló emberekre. Idővel ez valódi problémává válhat, amikor a szeretteinkkel való jó kapcsolat fenntartásáról van szó.
A haraggal gyakran az a probléma, hogy nem tudod, hová irányítsd. Egyesek a hozzájuk legközelebb állók felé irányítják, mások a kezelőorvosok és a kezelési rendszer felé, míg mások saját maguk felé. Az önváddal való reagálás ugyanolyan romboló hatású, mint az ártatlanok hibáztatása, de ez a fajta harag gyakran megfigyelhető a depresszióban.
Az önvád és az önirányított harag gyakori a krónikus fájdalomban, és ez lehet a krónikus fájdalom és a depresszió közötti szoros kapcsolat másik oka. A fájdalomtól szenvedők számára fontos, hogy elismerjék haragjukat, és megpróbálják megérteni azt, hogy elkerüljék annak félrevezetését. A harag ugyanis pozitívan is felhasználható, és segíthet motivációt és energiát adni ahhoz, hogy a fájdalom és annak negatív következményei ellen a rendelkezésre álló eszközökkel küzdjenek.
