Szomorúság és depresszió

Ha a lehangoltság vagy szomorúság érzése tartósan fennáll, és tartósan negatív gondolatok és érzések kísérik, az depresszióhoz vezethet. A depresszió sokféle érzelmet, gondolatot, testi érzést és viselkedési reakciót (cselekvést) válthat ki, de nagyon specifikus tünetek jelenléte jellemzi, amelyeknek legalább két hete fenn kell állniuk, és befolyásolniuk kell a normális működést.

A depresszió alapvető tünetei a következők: 1) szomorúság, 2) csökkent vágy/érdeklődés és 3) csökkent energia vagy fokozott fáradtság. Kísérő tünetek lehetnek a csökkent önbizalom vagy önbecsülés, önvád vagy bűntudat, gondolkodási és koncentrációs nehézségek, alvászavarok, motoros izgatottság vagy motoros gátlás, halál- vagy öngyilkossági gondolatok, valamint étvágytalanság és súlygyarapodás.

A depresszió a súlyos stressz gyakori mellékhatása, amikor a stressz végül kimerüléshez vezet.

Depresszió és krónikus fájdalom

A szomorúság a krónikus fájdalommal és endometriózissal való együttélés természetes velejárója, de sokaknál ez végül depresszióvá alakulhat, ami kezelést igényel. A krónikus fájdalom mellett depresszióban szenvedés súlyosbíthatja a fájdalmat, mivel a depresszió alacsonyabb fájdalomküszöbbel és -tűréssel, valamint nagyobb fájdalomintenzitással jár együtt. A depresszió és a fájdalom kölcsönhatásba léphet egymással, mivel a krónikus fájdalom növeli a depresszió kialakulásának kockázatát, a depresszió pedig állandósíthatja és súlyosbíthatja a fájdalmat.

A depressziót gyakran a nagy stressz okozta időszak váltja ki. Ez a krónikus fájdalommal küzdő betegeken kívül más emberekre is igaz. Az állapot akkor léphet fel, ha a mérsékelt vagy súlyos stressz hosszú ideje tart, és kimerültségbe csúszik. A fájdalomtól szenvedők esetében a krónikus fájdalommal járó állandó fizikai stressz magyarázhatja, hogy miért alakul ki oly sokaknál depresszió, de a fájdalom feletti kontroll elvesztésének élménye is szerepet játszhat a depresszió kialakulásában. Csak nagyon kevés krónikus fájdalmi állapotot okoz kizárólag a már meglévő depresszió.

Nehéz megállapítani, hogy a krónikus fájdalommal küzdő betegek valóban depressziósak-e vagy sem. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a krónikus fájdalommal küzdő emberek depressziója kicsit másképp néz ki, mint másoké. A krónikus fájdalomtól szenvedőknél különösen gyakoriak az alacsony energiaszint és az alvászavarok tünetei, ami azzal magyarázható, hogy a krónikus fájdalom gyakran rosszabb alvásminőséghez vezet, ami növeli a fáradtságot és csökkenti az energiaszintet. Kérdés, hogy a krónikus fájdalomban szenvedők globális depressziót tapasztalnak-e, vagy valójában a fájdalom okozza a depressziót, így a "depresszió" megszűnne, ha a fájdalom eltűnne.

A fájdalomtól szenvedő depressziós állapota gyakran elmúlik, ahogy a fájdalom csökken, az alvás helyreáll, a fájdalom enyhül, és a személy jobban megbirkózik a pszichológiai és társadalmi kihívásokkal. A depressziós állapot inkább háttérváltozóvá válik, amely lassan feloldódik, ahogy kezeli vagy csökkenti az előtérben lévő dolgokat, például a fájdalmat, a bizonytalanságot vagy a munkaképességgel, a párkapcsolattal vagy a jövővel kapcsolatos aggodalmakat.