Fájdalom és szenvedés
A fizikai fájdalomélmény által okozott negatív hatásokat és következményeket szenvedésnek nevezzük. Nemcsak maga a fájdalom, hanem a fájdalomra adott mentális, érzelmi és viselkedésbeli reakciók is súlyosbíthatják a fájdalomproblémát és a mindennapi életre gyakorolt negatív hatást.
A fájdalomra adott reakció lehet tudatos, de gyakran teljesen tudattalan reakció, amely, ha tudatosítjuk, megváltoztatható, hogy inkább építő, mint romboló legyen. Ilyenek például az elmédben felbukkanó sértések, vagy a szorongás, a düh, a szomorúság vagy a bizonytalanság, amit akkor érzel, amikor fájdalmat érzel.
Lehet, hogy bizonyos dolgokat teljesen kerülni kezdesz, hogy megpróbáld elkerülni a szenvedést, a gondolatokat, a szomorúságot és a szorongást. Sajnos az ilyen "elkerülő viselkedés" egy meglehetősen korlátozott életet eredményezhet, ahol a fájdalom kontrollálására és a szenvedés elkerülésére tett kísérletek azt eredményezik, hogy a fontosabb döntéseket inkább az elkerülés alapján hozod meg, mint ami valójában fontosnak és értékesnek tűnik számodra.
A hagyományos fájdalomcsillapítás gyakran eléggé egyoldalúan arra összpontosít, hogy csökkentse azt, amit tisztán fizikai fájdalomnak nevezhetünk, de lehet tenni valamit a fizikai fájdalom okozta szenvedés csökkentéséért is. A kevesebb szenvedés segíthet abban, hogy az általános fájdalomélmény kevésbé legyen kellemetlen.
Az általános fájdalomélmény
Nagyjából úgy fogalmazhatunk, hogy a fájdalom általános megtapasztalása a testi érzések, gondolatok, érzések és viselkedések összetett kölcsönhatásaként értelmezhető.
A fájdalomélmény testi érzékelése lehet a szúró, égő, vadászó vagy lüktető érzés, amelyet a test azon területéről érez, ahol a fájdalom található. A testi érzés gyakran ott kezdődik, ahol a fájdalomélmény kezdődik, és gondolatokat válthat ki az élménnyel kapcsolatban.
A kellemetlen fájdalomélményhez kapcsolódó gondolatok gyakran úgynevezett katasztrofális vagy negatív gondolatokból állnak. Ezek viszont kiválthatnak kellemetlen érzéseket, dühöt, depressziót, szomorúságot, frusztrációt, szégyent vagy bűntudatot, míg az ezt követő fájdalomviselkedést az elkerülés, a passzivitás vagy a fájdalom kontrollálására tett kísérletek jellemezhetik, hogy elkerüljék a kellemetlenséget, a negatív gondolatokat, érzéseket és szenvedést.
Mivel a testi érzések, gondolatok, érzések és viselkedések kölcsönösen befolyásolják egymást, lehetséges, hogy a fájdalomélményt úgy változtassuk meg, hogy csak egy vagy több ilyen aspektus megváltoztatásán dolgozunk.
Amikor krónikus fájdalomról van szó, gyakran a legnehezebb a tisztán fizikai fájdalomra hatni, de általában minden energiát erre fordítunk. A pszichológiában a fájdalmat ezért bio-pszicho-szociális keretek között kezelik. Ez azt jelenti, hogy a kezelés a fájdalomélmény és a krónikus fájdalommal való élet fiziológiai, pszichológiai és szociális aspektusaira egyaránt összpontosít.
Amikor a fájdalom fiziológiai aspektusai már nem kezelhetők, a pszichológia egyik legfontosabb módszere az, hogy a hangsúlyt a fájdalom pszichológiai vagy szociális aspektusaira és következményeire helyezi át, ahol még mindig lehetséges a változás. A fájdalommal való együttélés megtanulása több okból is hatalmas kihívást jelenthet:
A test
Természetes, hogy megfeszítjük a testünket, amikor fájdalmat érzünk, és ez fáradtságot és kimerültséget okozhat a testünkben és az elménkben. Ez a fájdalom ördögi körré válhat, ami zavarja az alvást, és csökkenti a koncentrációt és az energiát egész nap.
Többek között jógával és mindfulness-gyakorlatokkal gyakoroljuk, hogyan lehet megtanulni valami alapvetően természetellenes dolgot tenni a fájdalommal kapcsolatban, nevezetesen ellazulni. Jövő héttől arra is megtanítunk, hogy tudatosan használd a légzésedet az energiád feltöltésére, és megtanulod úgy irányítani az idegrendszeredet, ahogyan a "normális" emberek nem tudják.
Az elme
A fájdalom természetes következménye, hogy a gondolatok és az érzelmek negatívabbá válnak. A reménytelenség és a tehetetlenség érzései a fájdalom börtönébe zártság következményei lehetnek. Aggódhatsz amiatt, hogy a szoros kapcsolatok vajon tartósak lesznek-e... Hogy fenn tudja-e tartani vagy vissza tud-e térni a munkába vagy az oktatásba... Aggódhat a betegség további előrehaladása miatt... Koncentrációs nehézségeid vannak, rosszul alszol... Identitási problémáid vannak... Elgondolkodhatsz azon, hogy mit kezdj az életeddel, ha ez így folytatódik...
A fájdalom okozhat stresszt, szorongást, depresszióhoz hasonló gondolatokat és érzéseket, vagy gyászt a betegség által érintettek miatt. A program részeként ezért ezekkel az érzésekkel is foglalkozni fogsz különböző mindfulness-gyakorlatokon keresztül, így könnyebben kezelheted és elengedheted mind az aggasztó gondolatokat, mind a nehéz érzelmeket, és teret engedsz az örömnek és a hitnek, hogy a jövőben növekedhessenek.
Kapcsolatok
Ahogy a fájdalom növekszik, úgy szűkül a figyelmünk természetes módon, és befelé fordulóbbá válunk - és a körülöttünk lévők zárkózottabbnak érzékelnek minket. Ez azt jelenti, hogy a társas életünkre komolyan kihatással lehet - talán még a szociális hálózatunk csökkenéséhez és az elhagyatottság érzéséhez is vezethet.
Az oktatáshoz és a munkához való kapcsolódás is veszélybe kerül, ami hatással lehet a pénzügyekre, az identitásra, az álmokra és az életcélokra. Ezért az értékekkel is foglalkozni fogunk - vagyis azzal, hogy mi fontos neked, ki akarsz lenni, és merre szeretnél haladni az életeddel, hogy összességében tisztábban és elégedettebben végezd mind a munkával, mind a magánéleteddel, bármely partnereddel, barátaiddal és családoddal kapcsolatban.
