Stressz a kontinuumon keresztül
A stressz a "nyugalomtól" a "súlyos stresszig" terjedő skálán vizsgálható.
Pihenés
Amikor nyugalomban vagy, úgy érzed, hogy a tested ellazult. Az izmok annyira ellazulnak, hogy belesüllyedsz önmagad "magjába", és az elme szinte kiürül a gondolatoktól. Könnyedséget érezhetsz a fejedben, és az érzékeid tiszták. Szagolsz, ízlelsz, tapintasz, és látod a formát, a színt és a textúrát. Amikor a tested és az elméd szünetre hív, örömmel tölt el, hogy szünetet tarthatsz, és az öröm egyfajta természetes háttérjelenlétté válik.
Amikor eljön az alvás ideje, néhány percet töltesz azzal, hogy az aktivitásból egy könnyű, lebegő állapotba kerülsz, mielőtt álomba merülsz, ami általában 7-9 órán át tart. Vagy végig alszol, vagy esetleg egyszer-kétszer felébredsz, hogy megszaglásszd az ébrenlétet, mielőtt ismét elengeded magad és álomba merülsz.
Fókusz mód
Amikor fókusz üzemmódban vagy, azt tapasztalod, hogy pontosan arra a tevékenységre használhatod a tested, amire szeretnéd. Rugalmasan tudsz váltani az aktivitás és a pihenés között, és az agyadat is ráveheted, hogy jó ideig koncentráljon, ha egy feladat előtted áll.
A légzés mély, tág és körkörös, és könnyedén megtölti a tödődet oxigénnel és kiüríti a szén-dioxidot. Tudatában vagy az érzékeidnek, és érzed az éhséget és a jóllakottságot. Használod a hallásodat, és amikor kell, kikapcsolod a külső hallgatózást, és elmerülsz és koncentrálsz. Használod a látásodat, aktívan és koncentráltan, de a szemgolyóidban és a szemed körül nyugodtan.
Tisztában vagy azzal, hogy milyen íze van az ételnek, amikor eszel: savanyú, édes, sós, keserű, táguló, összehúzó. A szaglásod él; érzed a tavaszt, az őszt, a mosás frissességét, egy járókelő kellemes parfümjét. A tapintásérzéked nyugodt. Nem vagy túlérzékeny az érintésre, és nem is bénultál meg az érzékelésben, és amikor egy szeretett személy átölel és megsimogat, azt a bőrödön érzed, mint az élet hullámzását.
A nap folyamán különböző érzelmek váltakozhatnak benned. Öröm, ingerlékenység, harag, semlegesség. Nevetsz, ha valami vicces történik. Könnyen kapcsolódsz ahhoz, hogy vannak olyan emberek, akiket szeretsz és törődsz velük. Életed nagy részében értelmet, koherenciát és elkötelezettséget érzel.
Kezdődő (optimális) stressz
A stressz lényegét tekintve valami nagyon pozitív dolog, mert aktivál egy potenciált a testben és az elmében. Az élet elválaszthatatlan része, amely akkor jelentkezik, amikor az emberek kihívásokra, igényekre és változásokra reagálnak. Az optimális stressz egy adaptív reakció, amikor a test és az elme megpróbál alkalmazkodni az új helyzethez. A vegetatív idegrendszer aktiválódik, megnő a vérnyomás és a pulzusszám, az izmok pedig fokozottan kapnak vért. Fókuszálttá és koncentrálttá válunk.
A kezdődő stressz tehát optimális stresszként írható le, mert itt tágítjuk ki a határainkat, hogy mennyit tudunk megtenni vagy teljesíteni, vagy legalábbis megérintjük a piros zónát. Ha naponta egyszer vagy kétszer megfelelő ideig megkóstoljuk az optimális stresszt, akkor még mindig megvan a szabad akaratunk arra, hogy minőségi szünetet tartsunk. Az optimális stresszt és a jól végzett munkát lehetőleg megfelelő minőségű szünetnek kell követnie, hogy ne alakuljon ki mérsékelt stressz, ami hosszú távon nem kívánatos.
Mérsékelt stressz
A mérsékelt stressz klinikai értelemben a kiegyensúlyozatlanság kellemetlen állapota, amelyet olyan problémák idéznek elő, amelyek miatt úgy érzi, hogy túlterheltek, és amelyben a kezelhetetlenség, a feszültség és/vagy a kontroll hiánya érzése dominálhat.
Folyamatosan ki vagyunk téve olyan ingereknek, amelyek potenciálisan stresszornak tekinthetők. Egyes emberek számára bizonyos helyzetekben ezek pozitív ingerekként, míg mások számára stresszhelyzetként érzékelhetők. Más szóval, egy külső (vagy belső) hatás belső észlelése határozza meg, hogy valaki stresszes-e vagy sem. Tehát az idegrendszer reakciója az, ami megmutatja, hogy egy személy valamit ingerként vagy stresszornak érzékel.
Idővel egy bizonyos alapszintű feszültség kúszhat fel és telepedhet meg az izomfűzőben, és ott lesz, akár dolgozunk, akár szünetet tartunk, akár alszunk. Ha rendszeresen tapasztaljuk az izomfájdalomra való hajlamot, esetleg fejfájást is, az annak a jele, hogy a testünk túl magas fokozatban "ragadt", és nem tud visszaváltani.
Ez az energia rossz felhasználása, mert kicsit olyan, mintha az autót a kocsifelhajtón hagynánk, és folyamatosan nyomnánk a gázt, miközben üresjáratban van, anélkül, hogy bármit is elérnénk. Ez csak benzinégetés. Amikor a benzintartály végül kiürül, kimerülés következik, és szinte lehetetlennek érezhetjük a tankolást, mivel ugyanabban a pillanatban, amikor a benzint beletöltöttük, ismét eltűnik.
Az idegrendszerben is egyensúlyhiány lép fel, vagy a szimpatikus idegrendszer állandó aktiválódásával, ami állandó szorongáshoz és nyugtalansághoz vezet, vagy a paraszimpatikus idegrendszer túl állandó aktiválódásával, ami kimerültséghez vezet.
Jellemzően túl sok kortizol termelődik, ami aktiválja a paraszimpatikus idegrendszert, mert a szervezet megpróbál lelassulni, de nem éri el a szükséges ellazulást. A szervezet továbbra is kortizolt választ ki, és a fiziológiai reakciók a következők: csökkent szívritmus, alacsony vérnyomás, csökkent véráramlás az izmokhoz és fokozott aktivitás a belekben, ami gyakran általános emésztési zavarokat eredményez.
Csökken a tüdőn való áthaladás, így a szervezet nem kap sem oxigént, sem megfelelő tisztítást, csökken a verejtékezés és az immunológiai aktivitás elnyomása, így az illető fogékonyabb lesz a vírusfertőzésekre. A következő érzelmi állapotok lehetnek: depresszió, szomorúság, reménytelenség, tehetetlenség és elhagyatottság. A vágy, az elkötelezettség, a fizikai és mentális energia nem tud többé aktiválódni, és a szabad akarat a felfüggesztés felé tart. Most már klinikai értelemben is beszélhetünk stresszről.
Súlyos stressz
Súlyos stressz akkor lép fel, ha a fiziológia hosszabb időn keresztül kibillent az egyensúlyából. A pszichológiai következmények, mint a szorongás, a depresszió, az ingerlékenység, sőt az agresszivitás is szinte állandóvá válik. Az emberek egyre inkább elszigetelődnek, és kezelhetetlennek találják a munkát és a társas érintkezést.
Különböző fertőző betegségek fordulhatnak elő, és az influenzaszerű tünetek gyakran akkor jelentkeznek, amikor eljön a nyaralás ideje. A mentális káosz és az ezzel járó koncentrációképtelenség állandó állapottá vált. Nehézzé vált, hogy ne használjunk serkentőszereket, például kávét, alkoholt, cukrot, sőt, talán még az öngyógyítás különböző formáit is, hogy "kitartsunk", amíg egy nap vagy fizikailag és/vagy mentálisan össze nem omlunk.
A szabad akarat felfüggesztésre kerül, ezért tűnik teljesen ostobaságnak, amikor egy közeli családtag vagy egy jó szándékú szakember azt mondja: "Menj haza és pihenj". Már nem lehet egyszerűen csak úgy dönteni, hogy pihenünk. Az elszigeteltség és az egyedüllét egyrészt az egyetlen lehetőség, ha nem tudunk dolgozni vagy szociálisan "bekapcsolódni", ugyanakkor kezdetben kaotikus, mélyen kényelmetlen, nyugtalan és feszült. A gondolatok állandóan rohanásban vannak, és az álmatlanság az állapot normális részévé vált. Az ember már nem kapja meg a negatív spirál megszakításához szükséges létfontosságú pihenést.
Ha valaki súlyosan stresszes, akkor professzionális segítségre van szüksége ahhoz, hogy először eligazodjon a káoszban, majd pedig a káoszból való kilábaláshoz.
